Kettő, az utolsó öt mérkőzéséből egyaránt mindössze egyet elveszítő, csapat találkozójából a még mindig az osztályozós helyen lévő, gólokat alig szerző Köln, vagy a stabil, felsőházi Freiburg jön ki jobban?
SC Freiburg- 1.FC Köln, vasárnap 15:30
Steffen Baumgart az első „kecskéseknél” töltött idényében agresszív, direkt futballra alapozott, aminek a koronaékszere Anthony Modeste volt, akit a magasan megszerzett labdákkal azonnal kerestek a büntetőterületen belül, ám az edző a második szezon kezdetét követően elvesztette a támadójátéka fókuszpontját.
Modeste távozását követően a vártnál gyorsabban ugrotta meg Baumgart az elé állított akadályokat. A váratlan helyzetet arra használta, hogy a kettős terhelés okán amúgy is kalibrálásra szoruló elképzeléseit gyökeresen átalakítsa. Korábban a lassú csatára miatt extrém intenzív letámadást alkalmazott, amiből jócskán lejjebb tekert. Tavaly átlagosan 11,04 passzt engedtek az ellenfélnek, mielőtt megpróbáltak megkísérelni egy labdaszerzést, míg ez a szám egy évvel azt megelőzően 7,39 volt.
Így egy középpályán megszerzett labdával könnyebben átrohanhattak a fojtásból kiengedett ellenfélen, amit meg is tettek, de a másfélszer annyi gyors támadást követő lövés ellenére is ezen akciókból kettővel kevesebbszer találtak be, mint a 2021/22-es szezonban. Ez a probléma Marvin Schwabe alulteljesítésével (8,7 góllal kapott többet a kapujára érkező helyzetek minőséghez képest) kombinálva ahhoz vezetett, hogy a nehézségek ellenére Baumgart hiába rakott össze egy még az első idényénél is erősebb csapatot, ami az alapozó számai alapján (6. legjobb xG különbség) rászolgált az újabb európai kalandra, ez a tabellán csupán a 11. helyre volt elegendő.
Idén a görbe kiegyenesedésében bízhattak, ám ehelyett még mélyebbre kerültek. Pedig Schwabe esetében ez megtörtént, miután már most közel öt góllal kapott kevesebbet, mint azt a kapujára érkező lövések minősége indokolná, csakhogy eközben elől majdnem hat találattal állnak rosszabbul a várható gól mutatójukhoz képest. De amíg védekező oldalon a kedvező számok mellett egyedül a kapus tavalyi borzasztó mutatóit követő visszalengés hozható fel érvként, addig a támadások pocsék statisztikájának eredője a rossz pozíciókból elvállalt kísérletek (0,08 NPxG/lövés).
Ahogy az lenni szokott egy negatív spirálba kerülő csapatnál olyan sérelmek is felszínre törnek, amikre korábban senki sem figyelt, vagy a jó eredmények folytán nem merte felhánytorgatni. Ez jelen esetben a fiatalok kérdése. A tavaly könnyű szívvel elengedett Yann Bisseck már az Inter labdarúgója és Justin Diehl személyében újabb nagy reménység távozhat.
Freiburgban ilyen problémák nincsenek, sőt csak idén ketten ragadtak a Bundesligában a második csapatból felhozva. Közülük Noah Atubolu a kevésbé meglepő, hiszen vitathatatlanul elsőszámú kapusként számoltak vele, de Jordy Makengonak kevésbé volt kikövezett az útja az első osztályba. Christian Günter sérülése után hiába tátongott hatalmas lyuk a bal oldalon, Christian Streich inkább átvezényelt oda jobbhátvédeket, vagy szélsőket helyezett szárnyvédő posztra, mígnem elkötelezte magát a francia beállítása mellett.
Makengonak kulcsszerep juthat támadásban a hétvégén, ugyanis Streich előszeretettel igazítja az ellenfélhez a játékrendszerét és a Köln négy védővel látványosan nehezen osztja el a magasan helyezkedő szárnyvédőkkel és dupla tízessel játszó ellenfeleket, aminek következtében utóbbiak nagyon könnyen megtalálhatók, akik a védelmet összehúzva a felfutó szélső védőnek nyithatnak területet, ez pedig a Mainznak és a Leipzignak is rengeteg helyzetet fialt Baumgart legénységével szemben.
